Így szabadulj meg a korlátaidtól!- Üvegplafon

Forrás: http://prherald.hu/az-uvegplafon-jelensegrol/

Még anno középiskolában volt egy osztálytársnőm, hívjuk most csak Timinek. Timiről azt kell tudni, hogy sohasem volt az az igazán jó tanuló. Nem volt rossz se, stabil 3-as osztályzatokat kapott éveken keresztül. Tette mindezt úgy, hogy nem külső szemmel is sokkal jobbakra lehetett volna képes, amire a tanárai aktívan fel is hívták a figyelmét. Ő azonban nem engedett. 


Mindig a tanár volt a hibás az ő szemében, meg aki "szarul osztályoz". Ez ment is egy darabig, de, mint ahogyan az lenni szokott, elérkezett az idő, hogy választani kell: ki merre megy majd a suli után. Egyeseknek volt elképzelésük, viszont Timinek abszolút semmi...

Na most, én már nem tudom honnan, de valahogy kitalálta, hogy: ő márpedig gazdálkodás és menedzsmentet fog tanulni! Tudni kell, hogy szerintem máig erre a szakra a legnehezebb bekerülni, ő pedig a maga kis 3-as eredményeivel elég messze állt ettől a céltól. Nem is vettük komolyan... Timit viszont ez abszolút nem érdekelte. 

Végre lett valami célja az életben, ami rávezette arra, hogy tanár ide vagy oda, ha ő azt el akarja érni. Ehhez pedig egy magasabb szintre kell emelnie a tanulmányi eredményeit, ezért elkezdett sokkal többet tanulni.

Én mindig is egy relatív gyors felfogású ember voltam (kivéve amikor nem 😅), hozzám képest neki mindent legalább háromszor annyi időbe tellett megtanulni. Később viszont azt vettük észre, hogy nagyon durván el kezdtek javulni az eredményei! Utolsó két iskolai évben rendre kiváló tanulóként végzett, emelt szinten érettségizett, és még egy OKJ képzésre is beiratkozott, hogy ELÉRJE AMIT AKAR! 

És minek köszönhető mindez? Először is volt egy célja. Volt egy kristály tiszta vízió a szeme előtt, amihez fűződő akarata elég erős volt ahhoz, hogy megtanuljon felelősséget vállalni, és kilépjen végre a komfortzónájából! Mikor megkérdeztem tőle, napi szinte hány órát tanul, azt válaszolta: 5-6-ot!

Érted?! Hajlandó volt belenézni a tükörbe, és félretenni a korábbi indítékait! Leült, és tette, amit tennie kellett ahhoz, hogy megmutassa mindenkinek, DE ELSŐSORBAN SAJÁT MAGÁNAK, hogy Ő igenis képes rá!


Üvegplafon



De akkor miért nem csinálta ezt eddig is?! Veled történt már, hogy valamivel nagyon kínlódtál, legyek az a szakmai előremeneteled, vállalkozás, párkapcsolatok, pénzügyek, vagy akármi, és amikor végre rájöttél a megoldásra, akkor kaptál csak a fejedhez, hogy "basszus én eddig miért nem így csináltam?" Vagy volt már olyan, hogy Te tudtad valaki másnak a problémájára a megoldást, de hiába mondogattad neki, nem volt képes megérteni? Gondolkodtál már azon, hogy miért van ez? 

Az "üvegplafont" talán Bucher Katalin érzékelteti a legjobban, amit prherald.hu oldalon olvastam még néhány évvel ezelőtt. "Tegyél egy befőttes üvegbe bolhákat, majd zárd le annak a tetejét egy átlátszó celofánnal. A bolhák egy ideig folyton beleverik magukat a plafonba, ám hamar megtanulják, hogy hol a határ. Nyugodtan leveheted a tetőt, nagy részük akkor sem fog rájönni, hogy elmúlt a veszély, bátran ugorhatna magasabbra is" 

Hős bolháink tehát soha sem tudták, nem is láttak azt, hogy tartja vissza őket a szabadságtól. Ezért amikor az elmúlt, nem hitték el később se, hogy lehet menni tovább. Még amikor egy-kettő véletlen ki is szabadult, akkor se. Ugyanez van veled is. Saját, vagy mások rossz tapasztalatai alapján alakítasz ki olyan negatív hiedelmeket, amik meggátolnak a cselekvésben, a céljaid iránt! Lehet volt amikor a tanár valóban nem objektíven ítélt meg egy dolgozatot, de ez nem volt indok arra hogy Timi máskor se kapjon jó osztályzatot...

De ez minden élethelyzetben előfordul! Magam is szeretek például sportolni, rendszeresen járok konditerembe. Másoktól is rengetegszer hallottam már, és magamon is tapasztaltam, hogy az a kezdeti intenzív fejlődés, az a nagy lendület hirtelen elapad, és bármit teszek, egyszerűen nem tudok tovább lépni. Pedig ha megkérdezek egy profi sportolót, vagy egy személyi edzőt egyből rávágja, hogy a kajálásomat kéne kicsit rendszerezni. Kipróbáltam, és persze, hogy bevált! De én addig ezt nem tudtam, csak álltam tehetetlenül. Ahelyett, hogy elkezdtem volna megoldást keresni, utána járni a témában, a genetikámra, meg az edzőteremre tereltem a felelősséget!

Te miben vagy elakadva? Nem jutsz előrébb a karrieredben? Biztos, hogy a főnök a szemét? Nem lehet, hogyha kicsit utána járnál a dolgoknak rájönnél, hogy talán jobban kellene teljesítened, vagy megtanulnod nagyobb értéket adni? Mit várnak el tőled, milyen minőséget kell teljesítened ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek legyenek? Ehhez képest te mit teljesítesz? Hogy viselkedsz?

Nem megy a vállalkozásod? Gondolkozz picit, valóban megterveztél mindent pontról, pontra? Eleget tanultál a témában? Ne a piacot, és ne a konkurenciát, vagy a gazdasági helyzetet hibáztasd! Gondold át, hogyan, miben fejlődve, min változtatva tudnál előrébb jutni?

Nincs szerencséd a párkapcsolatokban? Kötve hiszem, hogy ez amiatt lenne, mert minden férfi egy "xy" és "minden nő egy "xy". Ugyancsak elvetném, hogy magadat kezd el okolni, és leépíteni az önértékelésedet. Sokkal inkább azon gondolkozz, hogy milyen igényeid vannak? Mit vársz el a párodtól, és ehhez képest mit adsz Te? Egyeznek az igényeitek vagy ő másra vágyik? Ez nem a Te hibád, de el kell fogadnod, és ahelyett, hogy egy partnert keresnél, társat kell keresned! Milyen társra vágysz, és mit tettél azért hogy megtaláld? Hol kell keresned a potenciális kiszemeltet?

Te is úgy gondolod, hogy ma nem lehet megkeresni becsületes munkával Magyarországon, havi 1 millió forintot, vagy többet? Akkor kezd el sürgősen fejleszteni a pénzügyi intelligenciádat, és járj utána, hogy ez miként lehetséges! Mások hogyan csinálták? Mi a közös bennük? Min kellene változtatnod, bevezetned az életedbe, vagy fejlesztened, ahhoz hogy ez sikerüljön?

Akár tetszik, akár nem, a fizetésedet az általad elvégzett munka értékéért kapod. Az, hogy az mennyit ér, nem te, és nem is az etikai kódex, hanem a piac határozza meg! Ha több pénzt akarsz keresni, tanulj meg jobban bánni a pénzzel, és adj több értéket a piacnak! Ehhez azonban tanulnod, és fejlesztened kell a képességeidet...

Láthatod, hogy az élet minden egyes területén, mindenkinek jelen van a saját üvegplafonja. Visszatart minket attól, hogy egy következő szintre tudjunk lépni. Visszatart attól, hogy egy jobb életet éljünk, hogy megoldjuk a problémáinkat. Észre kell venned, hogy téged mi hátráltat! Ismerd fel, amikor elakadsz! Találd meg azt a káros hiedelmet, azt a hiányszó tudást, vagy a kirakós egy kulcsfontosságú darabját! Ebben viszont sokszor visszatart az, hogy nem mersz kilépni a komfortzónádból. Ezért most erről pár szóban:

Komfortzóna


Ahhoz, hogy át tudd törni ezt az üvegplafont, és egy magasabb szintre tudj emelkedni, kötelező kilépned a komfortzónádból!

Tudom, ennek már a gondolatától is futkos a hideg a hátadon. A komfort zónád az, amin belül te jól érzed magad, ami biztonságod ad, és megvéd mindenféle közvetlen kudarctól. Hisz, milyen egyszerű is, inkább begumózni odabent paplanok között, mint kimenni az utcára, és elkezdeni ismerkedni nem? Odahaza semmi csalódás nem érhet, odakint viszont elutasítások, kudarcok, elvesztegetett energiák tömkelege vár téged, mire végre képes leszel elérni a célodat!

A komfortzónád tehát az, ami meggátol téged a céljaid elérésében, és a fejlődésben! Gondolj csak bele! Mondjuk, tudsz csinálni lazán 10 fekvőtámaszt. Mi fog történni, hogyha megcsinálod ezt a tizet? SEMMI! Hiába csinálsz tizet, hogyha azt eddig is meg tudtad, akkor az első fejlődést az a 11. fekvőtámasz fogja jelenteni. Ahhoz, hogy megcsinálhasd a 11.-et, meg kell csinálnod előtte, "feleslegesen" meg kellett csinálj előtte másik 10-et, amiből látszólag semmi hasznod nem származott!

Lehet odabent minden szép és jó, és megvéd az instant kudarctól. De sokkal nagyobb kudarc hosszútávon, hogyha nem mersz cselekedni, vagy az egód nem engedi, hogy változtass magadon! Emiatt nem tudsz soha egy igazán szabad életet élni!


Belül biztonságos, kívül veszélyes. Belül sivár, kívül boldog! Neked melyik a fontosabb?

Ne legyenek illúziód! Ha kilépsz, és nekivágsz az ismeretlennek, ne lepődj meg, ha egyből egy pofonba szaladsz bele! Lehet odakint minden zordabb, de az igazán nagy értékek, az igazán nagy örömök is ott rejtőznek! Éppen ezért ne ess bele abba a hibába hogy az első kudarc hatására megfutamodsz!

Beszéltünk már korábban arról, milyen szerepet töltenek be az életünkben a kudarcok! Ezek azok a szűrők, amik elválasztják a sárgáját a fehérjétől, amik megkülönböztetik a 95%-ot az 5%-tól. Ne add fel! Told ki a saját határaid, és meglátod, hogy legyőzhetetlen vagy! Légy hát kitartó, és legyél te is 5%!

Lépj ki a komfort zónádból! Vállalj felelősséged! Legyél kitartó! Tedd félre az egód, ismerd el, hogyha eddig valamit rosszul csináltál, és EMELD AZ ÉLETED EGY KÖVETKEZŐ SZINTRE!


Gyakorlatok: 

  • Írd le, hogy Te miben vagy elakadva! Miben szeretnél fejlődni? Miben szeretnél előre lépni? Milyen céljaid vannak, amiket eddig nem tudtál elérni? Mik azok, amiket el szeretnél érni, de eddig azt gondoltad, hogy nem lehet?
  • Írd le alá, hogy mik azok a káros hiedelmek, negatív a paradigmák, amik eddig meggátoltak abban, hogy változtass, magadon, vagy küzdj ezekért! Honnan ered ez? Saját, rossz tapasztalat, vagy mások elmondásán alapul? 
  • Képzeld el, egy pillanatra ezeket a káros paradigmákat egy mozdulattal kivesszük a fejedből, és az egódat kikapcsoljuk! Ha ez megtörténne, akkor mi lenne a következő lépés, amit megtennél azért, hogy az első pontban foglaltakat elérd? Miben kellene fejlődnöd? Mit csináltál eddig rosszul? Ki az, aki tudna benne segíteni? Miről kellene leszoknod, és mire kellene rászoknod? 
  • Végezetül pedig oszd meg a saját történeted komment formájában! Írd meg, hogy milyen témával kapcsolatban szeretnél, hogy hozzak hasonló történeteket?  


Megjegyzések